Hagyományainknak megfelelően a ballagás megszervezésében és kivitelezésében a hetedik évfolyamosok is szépen kivették részüket. A virággal borított folyosók és tantermek fogadták a ballagókat és vendégeiket. A lassú menet könnyes, csillogó szemmel járta be az iskolát ballagási dalokat énekelve. Az ünneplő hozzátartozók, pedagógusok, iskolatársak az udvaron várták a 64 ballagó eötvösös diákot. Ezúttal már az egész iskola előtt vallottak arról, miként tekintenek magukra, az életükre és mit tartanak dolguknak ezen a világon. Megilletődötten hallgattuk: „Legyek a szél, mely hordja a magot, / De szirmát ki nem bontja a virágnak, / S az emberek, mikor a mezőn járnak, / A virágban hadd gyönyörködjenek.”
A folytatásban a 7. évfolyam búcsúbeszédét valamint Vig Attila igazgató úr osztályonkénti megemlékezését az ünnep és méltatás gondolatai mellett a derű tette igazán teljessé. Megemlékeztünk többek közt a szökőkútba pottyanó tanulóról csakúgy, mint arról, aki szerint „ki gépen száll fölébe,” annak nem kell térkép. Ily módon kiderült, nemcsak a diákok gyűjtik az aranyköpéseket. Majd komolyra fordítva a szót, elhangzott, hogy a végzős évfolyamunk 14 sikeres angol középfokú nyelvvizsgát tudhat magáénak, öregbítve az Eötvös idegen nyelvi oktatásának hírnevét, valamint nyolcadikosaink 75%-a érettségit adó középfokú oktatási intézményben folytatja tanulmányait.
A ballagáson került sor a tanév legmagasabb rangú elismerésének átadására is. A pedagógus Eötvös-díjat a tantestület döntése értelmében Kamburova-Szőke Irén tanárnő vehette át ünnepélyes méltatását követően. Kiváló jelöltek sorából került ki az idei diák Eötvös-díjasunk, Kain Adrián 8.c osztályos tanuló.
A ballagási ünnepség leglátványosabb részében nyolcadikos diákokat jelképező galambokat engedték útjukra osztályfőnökeik. Egy-egy diákhoz hasonlóan volt, amelyik azonnal szárnyra kapott, hol a széllel, vagy épp a szél ellenében, és volt amelyiket, biztatni kellett az útrakelésre. „Hallgasd, hallgasd meg, kérlek azt, mi számomra a legszentebb dolog” – egy bizalomteljes kapcsolat érzelmes szavai emelték még magasabbra képzeletünkben a szárnyakat. Bízunk benne, hogy a megszerzett tudás, eltökéltség mellett sok olyan beszélgetést őriznek szívükben elballagó tanítványaink, ahol figyelmet, támogatást és biztatást kaptak útjukhoz. Mi pedig mindig visszavárjuk őket oda, „ahol bagoly őrzi a zászlót.”
